radu_balasBălaș Radu Florin

1974. 05. 20, nős, két gyereke van
Tudományos, oktatási, egészségügyi, kulturális, szabadidős és európai integrációs szakbizottság

Újságíró és rádiós műsorvezető, 1994 és 2005 között az interetnikus tolerancia elősegítésében tett vizsgálatai révén lett ismert. Csupán 22 évesen négy rágalmazási pert indított (meg is nyerte ezeket), amelyekben az akkori idők „nagyurainak” törvénytelen üzletkötéseit hozta nyilvánosságra.
Több, mint 3500 cikket írt, amelyek a helyi és a központi sajtóban láttak napvilágot, illetve a New York-i „Szabad világ” hetilapban, amelynek főszerkesztője is volt 2001 és 2002 között. A több, mint 250 levezetett rádióműsora közül, egyiket a Román Sajtóklub Díjra jelölték 2004-ben.

2003-ban Kocsis Franciskoval közösen kiadta a „370 nap terror” című könyvét, amely a maros megyei Holokauszt röntgenfényképének tekinthető. A mű elnyerte a Maros megyei Írói Egyesület Díjat. Két évvel később pedig, a „Börtönőr naplója” (politikai szatíra) című könyvét is ugyanazon írói társaság díjazta.

2013-ban Sorina Botával, azaz nővérével közösen egy, gyerekek számára írt képeskönyvet is kiadott, melynek címe „Marosvásárhely-Történelem teniszcipőben”, így Vásárhely lett az első város, amelynek történelme így került bemutatásra.

2005-ben megalapította a Roger Raval Events nevű cégét, melynek tevékenységi területei a kommunikáció, a PR és a könyvnyomtatás. Kilenc politikai kampányt koordinált különböző, maros megyei és az ország más területein tevékenykedő pártok felkérésére, ugyanakkor részt vett két elnökválasztási kampány lebonyolításában is, így a kistérség első politikai tanácsadói közé emelkedett. „Mert megismerhettem a pártok belső szerkezetét, rájöttem, hogy ezek nem korszerűsíthetők, hanem teljesen új pártok létesítésére van szükség”, nyilatkozza.

Megtervezte és kiadta az „Old Marosvásárhely” című albumot, amely számos, városunkról (1616-1939) készült régi fényképét tartalmaz, és három nyelven jelent meg, angolul, románul és magyarul. Ugyanerre a keretre építette a másik két albumot is, az “Old Mureş County-t” illetve az “Old Bucharestet”, melyeknek faborítót tervezett, ezáltal egyedivé téve ezeket országszerte.

Egyéb munkahelyek, foglalkozások: gyümölcsszedő magyarországi farmokon, zsákvivő az Agrosemnél (a líceumi évek alatt, a nyári vakációkban), képzetlen munkás a Cukorgyárban, hordágyvivő a Megyei Kórházban (a líceum befejezése utáni első hónapokban), boltos Queensben, New Yorkban (3 hónapig, 26 évesen).

MarkHermann Mark Christian

1980. 03. 13. egyedülálló, vállalkozó
Költségvetési, társadalmi-gazdasági előrejelzési, köz- és magánterülethasznosítási szakbizottság
Közigazgatási, szociális, jogi, közrendészeti, kisebbségügyi és egyházi szakbizottság

Ízig-vérig erdélyi”. Egy vegyes családból származik, három nyelv és három kultúra – a magyar, a német és a román – kölcsönhatásában nevelkedett és fejlődött. Családi háttere előnyére volt abban, hogy még három nyelvet elsajátítson: egy folyékony angolt, egy társalgási szintű svédet, és egy alapfokú spanyolt. Nem élt egy homogén közegben, és semmi esetre sem egy előítéletekkel teli környezetben nevelkedett, épp ellenkezőleg: bár nemzeti és kulturális azonosságtudata révén magyarként határozza meg önmagát, a családi háttere és a szocializációs körülményei révén sikerült az évek leforgása alatt megismernie és megértenie az erdélyi őshonos népek mentalitását, kultúráját, jó tulajdonságait, értékeit és frusztrációit egyaránt, amelyekkel a vegyes származása révén ő is szembesült.

Hét éves külföldi tartózkodás után 2008-ban hazaköltözik hogy létrehozza itthon a saját vállalkozását, amely munkabiztonsági, munka- és környezetvédelmi és minőségbiztosítási területen nyújt tanácsadási és menedzsment-szolgáltatásokat, leginkább ipari építkezésben és olajiparban. Magyarán: a problémák és hiányosságok feltérképezéséből, és azok gyors és hatékony megoldásából teremt egzisztenciát. A kommunikációs képességei és az évek során felhalmozódott tapasztalata teremtették meg a lehetőséget arra is, hogy kizárólag külföldi megrendelőkkel és ügyfelekkel dolgozzon, így vállalkozása nem is került kapcsolatba soha, semmilyen formában a közpénzekkel.

Miután éveken keresztül hazahozta jövedelmét, és elsősorban az adók és járulékok rendszeres befizetésével járult hozzá a közösség ügyeihez, határozottan elítéli azt a többéves gyakorlatot, ahogyan ma az adófizetők által megteremtett közpénzeket felelőtlenül elherdálják. Ezért kiemelt szándéka egy olyan transzparencia megteremtése az összes marosvásárhelyi adófizető számára, amellyel a közösbe befizetett adólejek elköltését átláthatóvá és hatékonyabbá lehet tenni. Mindezt úgy, hogy a politikai és gazdasági összefonódások révén szerveződő klikkek és érdekcsoportok zsebeinek teletömése helyett elsősorban a közösség javára legyenek a közös kasszába befizetett adólejeink elköltve. A futball és ingyenkoncertek közpénzből való – eurómilliós nagyságrendű és mindenekelőtt igencsak kétes! – finanszírozása helyett, városunk pénzét az iskolai tantermek felszerelésére, a közszállítás korszerűsítésére, városfejlesztésre, egy vállalkozásbarát környezet és ezáltal új munkahelyek megteremtésre, valamint az idősek és fogyatékkal élők életminőségének javítására kellene elsősorban fordítani; tehát olyan célokra, amelyek egy kézzelfogható eredménnyel is járnak.

A ledolgozott évek során több országban is járt: Magyarország, Anglia, Dél-Afrika, Ausztria, Németország, Svédország és Uruguay – megtapasztalva és megértve sok mindent ezen országok rendszeréből, hogyan működhetnek jól bizonyos dolgok – az angolszász szervezési struktúrától egészen a skandináv országok politikai kultúrájáig – és hogyan lehetne a már létező jó példákat itthon is hasznosítani.

A magyar és német „kettős-kisebbségi” státusza okán úgy gondolja, hogy ez az országos viszonylatban is egyedülálló erdélyi sokszínűség – amelyben a marosvásárhelyi közösség is él – egy olyan érték, amely nem tehető többé értelmetlen, sehova nem vezető politikai csatározások tárgyává, hanem azt elsősorban a város és közösségünk feljődése érdekében kell kamatoztatni. A kultúraközi kommunikáció és együttműködés ösztönzésével, a valós kétnyelvűség közigazgatási, kulturális, turisztikai, gazdasági és vállalkozói szférában való alkalmazásával, de csakis a tolerancia értékeinek és a saját multikulturális létünk felvállalásával tudunk egy fejlettebb és kiegyensúlyozottabb közösséget alkotni; egy olyan várost, amelyben mindannyian jól érezhetjük magunkat. Az egyetlen módja annak, hogy Marosvásárhely elinduljon végre a fejlődés útján, a két közösség – magyar és románok – közötti szakadék betemetése és a konstruktív együttműködés. A jelenlegi elszigeteltségből és a gazdasági helybenállásból kivezető egyetlen út csak az lehet, hogy megtanuljunk végre együtt építkezni, egymásért és egymás javára, ahelyett hogy továbbra is csak elgáncsoljuk egymást. Ez az egyetlen valós esélyünk arra, hogy végre befektetőket tudjunk bevonzani városunkba, hogy új munkahelyeket teremtsünk, és biztosítsuk azt a mentális egyensúlyt, amelyben minden marosvásárhelyi – nemzetiségétől függetlenül – valóban itthon érezheti magát végre…

Toleranciát, egymás iránti kölcsönös tiszteletet, egyenrangúságot és fejlődést Marosvásárhelynek!

 

julia.gyorfiGyőrfi Júlia

1967. november 2., egyedülálló, mozgáskorlátozott
Közigazgatási, szociális, jogi, közrendészeti, kisebbségügyi és egyházi szakbizottság

Mit csináltam, hogyan szavaztam.
Marosvásárhelyi születésű, elemi iskolát is itt végezte a 17-általános iskolában. Hat év otthon ülés után, egyfajta elszigetelődésben, és többszöri sikertelen munkakeresési kudarc után arra jött rá, ha egy normális és értelmes életet akar élni, akkor keményen kezébe kell vennie sorsát. Esti tagozaton folytatja tanulmányait, a Bolyai Farkas elméleti líceumban, majd a Gheorghe Sincai líceumban szerez érettségi diplomát.
1996-ban egyik alapító tagja a „Fraternitás” nemzetközi és ökumenikus evangelizációs mozgalomnak, amelyben a tagság mellett, még a nemzetközi koordinátor szerepet töltötte be. Mozgalom mottója:  „A beteg legyen a beteg apostola, mert így a hitelesebb”. Célja integrálni a sérült és beteg személyeket a család, a társadalom és az egyház életébe, kilépve az egyedüllétből, saját kezébe véve sorsát, önálló életet élve.
Majd 2000-ben, hogy a „Fraternitas” mozgalomnak jógi keretet adjanak, szintén alapító tagja a HIFA-RO (Hilfe Für Alle = Segítség Mindenkinek) Egyesületnek. Célcsoportjuk a fogyatékkal élők és krónikusan beteg felnőtt személyek, ugyanakkor a kedvezőtlen környezetben levő gyerekek és fiatalok.
Az Egyesület keretén belül alelnöki és tagsági szerepet töltött be.
Alkalmazottként dolgozott, szakképzetlen munkásként, pénztárosként, szakképzett bőrdíszművesként, majd orvosi írnokként. 2013-tól betegnyugdíjas.

A 2016-os Helyhatósági választásokon, helyi tanácsi jelöltként szeretnék indulni a POL (Szabad Emberek Pártja) képviseletében. Tanácsosként, a Szociális szakbizottság keretén beül is, a Fogyatékossággal kapcsolatos ügyeket, Emberi jogok, Esélyegyenlőség témáját, az ehhez kapcsolódó problematikát szeretném képviselni, felelősséget vállalni és megoldásokat találni, a fogyatékos emberek mindennapi életének megkönnyítése érdekében. Minden olyan lépést meg szeretnék tenni, ami a fogyatékossággal élők, és egyéb veszélyeztetett csoportokhoz tartozó emberek részére, a magasabb életszínvonal, a teljes foglalkozottság, valamint a gazdasági és társadalmi előrehaladás és fejlődés előmozdítására irányul. Meggyőződésünk, hogy minden olyan intézményben, ahol döntések, határozatok születnek meg, velünk kapcsolatosan, ott nekünk is helyünk, és szavunk kell legyen! Marosvásárhelyen, a fogyatékkal élő emberek körbe vannak véve korlátokkal a közlekedésben, a magán élethez való lehetőségek minimálisak, ugyanúgy az oktatáshoz, kultúrához, egészségügyi ellátáshoz való jogaik is, nagymértékben korlátozva vannak. Ugyanúgy a munka lehetőségek is hiányoznak. Önkormányzatok részére törvények vannak, amelyek kötelezik a helyi költségvetésből orvosolni ezeket a hiányosságokat. Teljes mértékben szorgalmazni fogom, a törvények betartását, mert ez nem egy opció, hanem kötelesség. Szintén fontosnak tartóm, a közösségi központok létrehozása, ezek fejlesztése és támogatása a civilszervezetek hatékony együttműködésével.
Minden más területen, kollégáimmal együtt, a közösség javát szolgáló projektekre fogok szavazni. Csapatommal együtt, olyan indítványokat fogunk benyújtani és megszavazni, ami a közösségünket alkotó társadalmi rétegek javát, előnyét szolgálja, és egy szemléletváltást tud előmozdítani.